Megint korán keltünk, hogy tudjunk reggelizni, aztán én még visszafeküdtem kicsit aludni, de a többiek már dolgoztak újra a kisbusz kérdésen. Mindenki előtt számítógép és folyamatos telefonálás. Lefoglaltunk egy lakóbuszt előző nap, ami elvileg 24 óráig nekünk volt megtartva, de valahogy mégis kikölcsönözték másnak, pedig ez jó megoldás lett volna. Egy idő után Mikey-val elmentünk egy AT&T üzletbe, mert neki tönkrement a telefonja a borulásnál, nekem meg lejárt a havi előfizetésem, és újra kellett pénzt tennem rá. Ez sikerült is, de az ő telefonját nem tudták ott megcsinálni vagy kicserélni, úgyhogy elmentünk egy Apple store-ba, ott megoldódott a dolog. Mire visszamentünk a hotelbe reméltük, hogy a többieknek már lesz megoldásuk, de nem volt. Közben ki is kellett jelentkeznünk. A hotel előterében állítottuk fel az "irodánkat", és akkor már nagyon kellett dolgoznunk az ügyön, ami egyre lehetetlenebbnek tűnt. Aztán egyszercsak valahogy mégis meglett a megoldás. Lett egy kisbusz, ami egész jónak tűnt, jó áron és vonóhoroggal. Még nyitva is voltak (szombat délután volt ekkor). És ráadásul abban Fort Collinsban, ahol a következő koncert volt.
Azonnal el is indultunk, mert már kicsit késésben voltunk. Tim + Scotty a teherautóval, Mike, Dave és én a Chryslerrel. Megérkeztünk a helyre, kibéreltük a buszt, egyelőre elég jónak tűnik. Az az egyetlen szívás vele, hogy ide kell visszahozni, de a turné után valaki majd eljön ide egyet kirándulni. Leraktuk a bérelt autót, közben a többiek elvitték a cuccokat a koncerthelyre, a teherautót meg oda, ahol azt le lehetett tenni. Mi odamentünk a kisbusszal, hozzákapcsoltuk az utánfutót és mentünk a koncertre. Jó volt újra találkozni mindenkivel, mindenki örült, hogy ott vagyunk. :) Megkaptuk a pénzt is, amit összegyűjtöttek nekünk, nem is volt kevés. Ez elég jól jött. Aztán bepakoltunk, én egy picit még pihentem a buszban, aztán elmentünk kajálni. A városban a fák már fel vannak szerelve fényekkel, és hó is van, így egészen karácsonyi hangulat volt. Egyébként Colorado olyan, amilyennek az ember a filmek alapján elképzeli. Csendes, szép, téli hangulatú városok, hegyek, stb. Megnyugtató. Elmentünk még másolni kulcsokat az új buszhoz, aztán kezdődött is a koncert. Leginkább csak a backstage-ben üldögéltem, mert elég fáradt voltam, azért stresszes napokon voltunk túl.
A bakstage-ben viszont egyre többen lettünk. Lejött Jon Snodgrass, ott volt Bill Stevenson, azért ezekkel az emberekkel sztorizgatni meg sörözni nem rossz dolog. A Less Than Jake-et azért többé-kevésbé megnéztük, ők meg felfedezték a közönségben egy japán haverjukat, akit fel is hívtak a színpadra egy stage dive-ra. Úgy tűnt, hogy kb 20 éves srác, főleg az ugrása alapján. Később a backstage-ben kiderült, hogy 47 (!) éves. Egyébként ő a zenekarával volt ott, volt velük egy tolmács is, így próbáltunk japán szavakat is megtanulni, persze semmire nem emlékszem. :)
A koncertek után elmentün egy legendás bárba, ahol ittam egy Hot Toddy-t, ami kb tea whiskey-vel, elvileg jó megfázásra. Nem tudom, hogy azon mennyit segített, de jól esett. Aztán elmentünk a hotelszobába, amit a zenekar egyik haverja bérelt nekünk. Közben megbeszéltük, hogy mivel pl Sam még mindig a baleset miatt kicsit sokkolva van, hiába tudja, hogy nem az én hibám volt, nem érzi magát kényelmesen a hosszú utakon, mert fél, hogy elalszik a sofőr, így többet fogunk váltogatni. Nekem ez csak jó hír, úgyhogy nincs ellene kifogásom. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.