10-kor keltem, mert 11-ig ki kellett jelentkezni a hotelből. Megnéztem a netet és észrevettem, hogy kaptam a hoteltől egy e-mailt, amiben volt egy link, amivel online ki lehetett jelentkezni, ennek örültem, nem volt kedvem sorban állni a recepción. Így aztán csak a "kulcsot" (kártyát) kellett leadni és kész is voltam. Mivel a gép csak 2-kor indult, eléggé ráértem, először is kajáltam, aztán az eredeti terveimnek megfelelően gyalog indultam a reptérre. Délre oda akartam érni, hogy ott legyek 2 órával indulás előtt, ahogy azt kell, annak ellenére is, hogy csak egy hátizsákom volt - a többi cuccomat elvitték a többiek - mert volt már, hogy majdnem lekéstem repülőt, ezért próbálok mindig időben odaérni. De a kajálás is kicsit elhúzódott, az út is hosszabb volt, mint gondoltam, meg aztán pont a leszálló gépek alatt sétáltam el, pár méterre a kerítéstől, így tudtam lőni pár képet, ami csak azért jutott eszembe, mert az utóbbi időben olvasgattam ilyen repülőfényképezős ("spotter") dolgokat, és hirtelen megjött a kedvem, de persze a profi gép és tudás hiányában annyira mégse lettek jók a képek. Azért jól szórakoztam :)
12:30 után nem sokkal oda is értem a reptérre. Jó móka volt gyalog menni, de még egyszer nem csinálnám így, mert túl meleg volt és a téli kabátban annyira megizzadtam, hogy rögtön azzal kellett kezdenem, hogy elmentem egy wc-be átöltözni. Szerencse, hogy volt még tiszta pólóm. Időben voltam, de még elég messze voltak azok a kapuk, ahova nekem kellett mennem, aztán a biztonsági ellenőrzésnél meg nagyon hosszú sor volt, így a kapuhoz már pont az induláskor értem oda, nem is volt már senki a sorban. Aztán a gépbe beszállva kiderült az is, hogy miért: szinte üres volt. Beszéltem is a közelemben levőkkel, hogy ilyet rég láttunk. Lehet hogy az volt az oka, hogy pénteken senki nem akar Vegasból hazamenni, de lehet hogy az, hogy 13-a volt... :) Mindenesetre az út eseménytelenül telt, 4-kor landoltunk San Franciscoban. Ekkor aztán próbáltam kitalálni, hogy merre menjek, az eredeti terv az volt, hogy Dave-nél töltöm az estét, mert ő Oaklandban lakik, ahova koncertre készültem, és ráadásul ott dolgozik, ahol a koncert volt. De ő a barátnőjénél volt amikor megérkeztem és a bőröndöm meg Mike-nál, és kiderült, hogy ő is megy a koncertre, felhívtam és mondta, hogy menjek hozzá előtte mindenképp, kajálunk, iszogatunk, meg egyébként is töltsem vele a hétvégét. Így aztán egy rövid metrózás után már ott is voltam, megvacsoráztunk, Lindsey egy új levest próbált ki, ami brutálisan csípős lett, de finom volt. Aztán 8 körül elindultunk Oaklandbe, én vezettem oda.
A koncert elég jó volt, az első zenekarból mondjuk szinte semmit nem láttam, mert sok ismerőssel találkoztam. A Toy Guitar még jobban tetszett, mint amikor szeptemberben láttam, a többiek szerint is sokkal jobbak lettek 3 hónap alatt. Aztán Swingin Utters, amire már beindult a közönség, addigra a hangulat nagyon jó lett. Aztán a koncertek után még maradtunk majdnem zárásig, Mike rábeszélte Lindsey-t, hogy ő vezessen haza, így ihatott velem. :) Ennek aztán az lett a vége, hogy otthon kaját csináltunk, kibontottunk még pár üveg bort, és végül délelőttig beszélgettünk meg gitározgattunk, lehetett 10 óra is mire lefeküdtünk aludni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.