Ez a nap már előre nagyon hosszúnak tűnt, és az is lett. Reggel 8-kor keltünk, hogy elmenjünk Rose-ért, a buszért a szerelőhöz, ahol felkészítették a turnéra. Így végre eljött a perc, hogy vezethettem. Ahogy a többiek már előre mondták is, Rose egy jó asszony, könnyű vezetni :) Mikor hazaértünk vele elmentünk a bankba, hogy a pénzem nagy részét ne kelljen magamnál tartanom az úton, ha kell mindig tudok kérni. Ez után kb 2 órát Rose takarításával töltöttünk, találtunk érdekes dolgokat, fél műanyag egyszarvút és hasonló dolgokat, amikről senki se tudja, hogy hogyan kerültek oda. Mikor ezzel végeztünk összeszedtük a cuccainkat, elbúcsúztunk San Franciscotól, elmentünk a próbateremhez, bepakoltunk mindent ami onnan kellett és már akkor úgy tűnt, hogy teljesen tele van a busz, pedig még a cuccok nagy része Dave-nél volt. Nála aztán úgy megtöltöttük, hogy egy kártyalapot se lehetett volna már sehova bedugni, és elindultunk San Jose-ba az utánfutóért. Először találkoztunk Sammel és Drew-val, aki a másik segítő ember a turnén. Szerencsére ők addigra kitalálták, hogy autóval jönnek a koncertre és este hazamennek még egyszer otthon aludni, így nem kellett az utánfutóba átpakolni mindent, ami nagyon jól jött, mert még azon is kellett dolgozni egy kicsit, és az átpakolás már nem fért volna bele az időbe. Azért pár extra dobozt még itt is felvettünk és azok már az utánfutóba mentek.
Santa Cruzban a koncert nagyon jól sült el, sokan voltak, pörgött a merch is, és végre találkoztunk a Neutralboy-jal, akikkel együtt csináltuk végig az első pár napot. Én nem tudtam, hogy milyen banda ez, de amint elkezdtek játszani a rajongójuk lettem. :) Nagyon hangulatos, pörgős, együtténeklős punkzene, olyan énekessel, aki ha nem egy számot játszik épp egy színpadon, akkor olyan lassú és csöndes, mint egy idős bácsi, de valószínűleg minden energiáját a koncertekre tartogatja. :) Egyébként az egész banda jó arcokból áll.
A koncert után már az utánfutóba pakoltunk, és rá kellett jönnünk, hogy tényleg irreálísan sok cuccunk van, főleg merch, de remélhetőleg sokat eladunk és akkor majd már jobban elférünk. Egy gyors Taco Bell kitérő után az eredetileg tervezett alvóhely helyett végül egy másik lehetőség adódott, Mike régi haverja épp otthon volt, és a háza az óceánparton van, ami kihagyhatatlan ajánlat volt. Hatalmas ház, úgyhogy simán elfértünk ott kb 20-an, valahonnan még pár ausztrál arc is odakeveredett, sörözgettünk hajnalig tábortűz mellett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.