Get Dead US Tour

Eljött az utolsó nap, amin nekem haza kellett utaznom, Mike és Lindsey pedig elindult Coloradoba, hogy visszavigyék a bérelt kisbuszt. Úgy terveztük, hogy 8-kor kelünk, segítek kitakarítani a buszt és 10-kor ők elindulnak, én meg dél körül a reptérre, és a kulcsot csak odaadom a szomszédnak. Hát ebből 10-kor kelés lett, és nekem még rendbe kellett tennem a bőröndömet, meg átpakolni úgy a hátizsákomból a cuccokat, hogy abban csak olyan legyen, amit felvihetek a gépre. Azért mégis belefért, hogy kicsit segítsek a busz takarításában is, találtunk érdekes dolgokat... pl egy burritot (ki tudja hány napos/hetes lehetett, de nem volt túl sok szaga), könyveket, egy csomó ruhát, stb. :)

Aztán már csak arra maradt időm, hogy megfürödjek, rendbeszedjem magam, és fél 1 körül elinduljak. Mike még elvitt a metróhoz, ami nagyon jól jött, mert a bőröndömről letört egy darab műanyag a turnén, így elég kényelmetlen volt húzni. Elbúcsúztunk, de megbeszéltük, hogy hamarosan úgyis biztos találkozunk valahol (egyrészt jönnek Európába tavasszal, másrészt meghívott az esküvőjére, ami szeptemberben lesz Havaii-n, meggondolandó... :D ). A metróra elég sokat kellett várnom, 1 óra elmúlt mire kiértem a reptérre, de csak 3-kor indult a gépem, így elég nyugodtan ment ott már minden. Szerencsém volt a becsekkolásnál, hosszú volt a sor, és akik egyedül utaztak, azokat elküldték a business check-inhez, mert ott nem volt senki, szóval pár perc alatt meg is voltam vele. Egy szívás volt csak, hogy a Frankfurt - Budapest szakaszra csak középső helyet tudtam kapni, azt mondták, hogy már csak 3 hely volt, ami nem volt lefoglalva, ritka az ilyen, de így karácsony közeledtével végülis nem meglepő.

Security után vettem még egy kólát meg próbáltam keresni valami jó és egyszerű kaját, mert nagyon éhes voltam, de tudtam, hogy hamar lesz ebéd a gépen. Hát találtam valami szendvicset, ami elég drága is volt és nem is volt túl jó, így a fele a kukában végezte. Viszont legalább a beszállítás gyorsan ment, a felszállás előtt se volt semmi késlekedés, így időben elindultunk Frankfurt felé. Az út eseménytelenül telt azt leszámítva, hogy felfedeztem, hogy ingyen wifi volt a gépen, ezt meg is írtam az airportal.hu-ra, mint érdekesség, és rögtön jött is a kérés, hogy ha még a gépen vagyok hozzak nekik safety card-ot. Nem szeretek ilyesmit csinálni, de pont úgy alakult, hogy nagyon könnyen sikerült szereznem, így ezt is megtettem. A 11 óra alatt megnéztem pár filmet, iszogattam borokat, meg próbáltam aludni, ami nem nagyon ment, ezért jobbak a Kelet felé este induló járatok, dehát ez legyen a legnagyobb gond. Frankfurtban aztán összejött egy kis késés, a gépünk még akkor se ért oda Pestről, amikor már indulni kellett volna, de itt már nem érdekelt ez a plusz egy óra. A gépen életemben először kerültem fiatalok mellé, pedig már repültem elég sokszor, de szinte soha nem beszélgetek a mellettem ülőkkel, most viszont két magyar srác volt. Egyikük Nashville-ben él, a másik meg Havaii-on volt a családjával, és annyi idősek kb mint én, így aztán volt miről beszélgetni. Megittunk 1-1 sört is, gyorsan elment az idő, és nem is volt akkora gond, hogy középen ültem.

Aztán a kb 1 órás késéssel megérkeztünk Ferihegyre, szerencsére a bőröndöm is és én is épségben. Találkoztam az airportalos srácokkal, megkapták a safety cardot. A szüleim vártak a kijáratnál, az én autómmal jöttek értem, aminek a vezetése már hiányzott mikor mindig a nagy buszokkal kellett manőverezni, úgyhogy én vezettem haza, és délután 5-re már Fehérváron voltunk, sikerült végigcsinálni a turnét az elejétől a végéig.