Get Dead US Tour

Nos, elérkeztünk a blog utolsó bejegyzéséhez. Sokat nem akarom bonyolítani, nincs is nagyon mit írni, hiszen a blog magáról a turnéról szólt. Visszagondolva egyáltalán nem bántam meg, hogy itthon hagytam mindent és elmentem erre a 2 hónapos bulira (vagy ingyenmunkára, ahogy nézzük :D ), bár ezt előre sejtettem, hogy nem fogom megbánni. Olyan dolgokat tapasztaltam meg, amikre máshogy ki tudja lett-e volna lehetőségem az életben, így megért minden energiát és elköltött pénzt. Ez alatt a 2 hónap alatt annyi minden történt olyan sűrűn, hogy megfelel akár 2 évnyi mindennapos életnek is. Előre is bocsi a haveroktól, hogy lehet hogy még akár egy évig is mindenről egy-egy turnésztori fog eszembe jutni. :)

Hogy csinálnám-e újra? Érdekes kérdés, és én sem tudom eldönteni. Közben, főleg a nehezebb napokon úgy gondoltam, hogy bár a hosszú turnét simán vállalnám újra, talán a vezetést is, de az ingyen vezetést nem. Ha fizetnek érte, akkor legalább olyankor tudnék arra gondolni, hogy oké, a nehézségekkel nem foglalkozom, mert mégiscsak ezért kapom a pénzt. Aztán ahogy eltelt kicsit több, mint egy hét mióta hazajöttem, most már annyira vágyom vissza az útra, hogy úgy érzem, hogy az ingyen vezetést is vállalnám. :) Persze ha esetleg felkérnek erre, meg fogom gondolni, de az biztos, hogy ezt így egyszer be kellett vállalni, és utólag tudom, hogy jól döntöttem. Persze most jó a saját ágyamban aludni, és akkor fürdeni amikor csak akarok, de közben hiányoznak a srácok, hiányzik az a fura dolog, hogy minden nap ugyanazt csináljuk de mégis minden nap teljesen különböző, egy-egy új kaland.

Köszi mindenkinek, aki olvasta, remélem lesz még alkalmam ilyet írni. Rock! :)

 We're breaking up, it's coming down
 Gotta go now, I'll see you around
 Been gone so long, next town is home
 Wasting away, well that's the way it goes
 
 (Get Dead - This One Is For Johnny [részlet])

Összeírtam pár dolgot, ami érdekes lehet.

Össz táv: 23500 km

Ennyit mentünk, utólag kiszámoltam. Ez azt jelenti, hogy a turné első napjától az utolsó vegasi koncertig naponta átlagban kb 500 kilóméter. Hát nem kevés, de ilyen a turnézás.

Koncertek száma: 40

Mindegyiket beleszámolva ennyi volt összesen. Ez nem olyan őrülten sok, de ebben a tempóban igen. Viszont rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ja, ez persze a Get Dead koncertek száma, én 44 koncerten voltam a 60 nap alatt.

Nők: 0

Ezt úgyis megkérdezik sokan. És ez bizony egy érdekes adat, ugyanis nem erre számítottunk. Mindenki azt gondolja, hogy egy turné az a bulikról meg a nőkről szól. Voltam már én is turnén, én is ezt gondoltam. :) De azt nem tudtuk, hogy ezen a turnén ennyit kell "dolgoznunk" és ennyire sokat kell utaznunk. Az se segített, hogy minden este mikor vége volt az utolsó zenekarnak, akkor bezárt a hely, a közönséget elküldték. Dehát ilyenek a nagy koncerthelyek, itt nem megy a buli hajnalig. És a közönséget mindig kb fél órával a Get Dead előtt engedték be, amikor már nem volt időnk találkozni senkivel, a fellépés után pakolnunk kellett, aminek a végén alig ültünk le egy sörre a backstage-be, már az Anti-Flag és a Less Than Jake játszott, akiket általában megnéztünk, aztán pakoltuk a merch-öt és indultunk a következő állomásra. Ha pedig véletlenül voltak nők a backstage-ben, ők az ismert zenekarokkal akartak ismerkedni, így aztán nekünk néhány rövid beszélgetésen túl nem sok jutott.

Pénz: +420 dollár

Eredetileg elég jól kiszámoltam, hogy mennyire lesz szükségem, de végül a zenekartól kapott 200 dollárral, meg amit Vegasban nyertem így jött ki a hazainduláskor a pénz. Pedig az utolsó hétvégén San Franciscoban elég lazán bántam vele, de azért semmiképp nem jön rosszul egy kis plusz pénz az ünnepekre.

Testsúly: +3 kiló

Kb ennyit híztam. Ezt teszi az egészségtelen életmód. Egyébként ez is érdekes, mert az európai turnékon fogyni szoktam, de itt annyi gyorskaját ettünk, hogy ez lett az eredmény. És nem csak nálam, a többieknél is.

A leghidegebb: kb -7 fok

Ez Északon volt, akkor, amikor a baleset is történt. Nem volt kellemes ebben az időben szenvedni a cuccokkal, szerencse, hogy vittem magammal kesztyűt, sálat, sapkát :)

A legmelegebb: kb 32 fok

Még az elején a déli részeken, amikor rövidnadrágban is meleg volt. Jó is volt ez október vége felé. :)

A leghosszabb út két helyszín között: 20 óra

San Antonio és Vegas között, de ezt elfeleztük, volt egy éjszakánk aludni. A leghosszabb út egyben Tempe és San Antonio között volt, akkor 18 órát töltöttünk egyhuzamban a buszban. Úgy tűnik, hogy San Antonio mindentől messze van. :D

A leghosszabb vezetésem: 12 óra

Boston és Pittsburgh között. Ez eléggé gyilkos volt, de legalább utána jót aludtam a buszban.

Összetört kisbusz: 1

Hát igen. Ez sajnos örök emlék marad. A jó dolog a rosszban, hogy a végére Mikey megkapta a biztosítótól a pénzt, ami igazából még több is volt, mint amennyiért el tudta volna adni Rose-t, így olyan nagyon nem bánkódott.

Eljött az utolsó nap, amin nekem haza kellett utaznom, Mike és Lindsey pedig elindult Coloradoba, hogy visszavigyék a bérelt kisbuszt. Úgy terveztük, hogy 8-kor kelünk, segítek kitakarítani a buszt és 10-kor ők elindulnak, én meg dél körül a reptérre, és a kulcsot csak odaadom a szomszédnak. Hát ebből 10-kor kelés lett, és nekem még rendbe kellett tennem a bőröndömet, meg átpakolni úgy a hátizsákomból a cuccokat, hogy abban csak olyan legyen, amit felvihetek a gépre. Azért mégis belefért, hogy kicsit segítsek a busz takarításában is, találtunk érdekes dolgokat... pl egy burritot (ki tudja hány napos/hetes lehetett, de nem volt túl sok szaga), könyveket, egy csomó ruhát, stb. :)

Aztán már csak arra maradt időm, hogy megfürödjek, rendbeszedjem magam, és fél 1 körül elinduljak. Mike még elvitt a metróhoz, ami nagyon jól jött, mert a bőröndömről letört egy darab műanyag a turnén, így elég kényelmetlen volt húzni. Elbúcsúztunk, de megbeszéltük, hogy hamarosan úgyis biztos találkozunk valahol (egyrészt jönnek Európába tavasszal, másrészt meghívott az esküvőjére, ami szeptemberben lesz Havaii-n, meggondolandó... :D ). A metróra elég sokat kellett várnom, 1 óra elmúlt mire kiértem a reptérre, de csak 3-kor indult a gépem, így elég nyugodtan ment ott már minden. Szerencsém volt a becsekkolásnál, hosszú volt a sor, és akik egyedül utaztak, azokat elküldték a business check-inhez, mert ott nem volt senki, szóval pár perc alatt meg is voltam vele. Egy szívás volt csak, hogy a Frankfurt - Budapest szakaszra csak középső helyet tudtam kapni, azt mondták, hogy már csak 3 hely volt, ami nem volt lefoglalva, ritka az ilyen, de így karácsony közeledtével végülis nem meglepő.

Security után vettem még egy kólát meg próbáltam keresni valami jó és egyszerű kaját, mert nagyon éhes voltam, de tudtam, hogy hamar lesz ebéd a gépen. Hát találtam valami szendvicset, ami elég drága is volt és nem is volt túl jó, így a fele a kukában végezte. Viszont legalább a beszállítás gyorsan ment, a felszállás előtt se volt semmi késlekedés, így időben elindultunk Frankfurt felé. Az út eseménytelenül telt azt leszámítva, hogy felfedeztem, hogy ingyen wifi volt a gépen, ezt meg is írtam az airportal.hu-ra, mint érdekesség, és rögtön jött is a kérés, hogy ha még a gépen vagyok hozzak nekik safety card-ot. Nem szeretek ilyesmit csinálni, de pont úgy alakult, hogy nagyon könnyen sikerült szereznem, így ezt is megtettem. A 11 óra alatt megnéztem pár filmet, iszogattam borokat, meg próbáltam aludni, ami nem nagyon ment, ezért jobbak a Kelet felé este induló járatok, dehát ez legyen a legnagyobb gond. Frankfurtban aztán összejött egy kis késés, a gépünk még akkor se ért oda Pestről, amikor már indulni kellett volna, de itt már nem érdekelt ez a plusz egy óra. A gépen életemben először kerültem fiatalok mellé, pedig már repültem elég sokszor, de szinte soha nem beszélgetek a mellettem ülőkkel, most viszont két magyar srác volt. Egyikük Nashville-ben él, a másik meg Havaii-on volt a családjával, és annyi idősek kb mint én, így aztán volt miről beszélgetni. Megittunk 1-1 sört is, gyorsan elment az idő, és nem is volt akkora gond, hogy középen ültem.

Aztán a kb 1 órás késéssel megérkeztünk Ferihegyre, szerencsére a bőröndöm is és én is épségben. Találkoztam az airportalos srácokkal, megkapták a safety cardot. A szüleim vártak a kijáratnál, az én autómmal jöttek értem, aminek a vezetése már hiányzott mikor mindig a nagy buszokkal kellett manőverezni, úgyhogy én vezettem haza, és délután 5-re már Fehérváron voltunk, sikerült végigcsinálni a turnét az elejétől a végéig.

Sikerült elég sokáig, majdnem délig aludni, így egész frissnek éreztem magam. Kajáltunk, aztán Mikey-val összeszedtük magunkat, mert aznapra lebeszélt egy erősítő cserét. A turné előtt vett egy Fendert, ami aztán mégse jött be neki annyira, de valaki pont olyat keresett, és egy kis plusz ráfizetéssel adott egy Orange fej+ládát, ami így nagyon jó árra jött ki. Csak el kellett menni érte Sacramentoba. Vagyis végül valahol közelebb találkoztunk, de így is kellett autóznunk pár órát. De legalább egy jót beszélgettünk és élveztük a napsütést. Megtörtént a csere is, nagyon jó arc volt a srác, mondta, hogy mennyire szerette azt az erősítőt, de mióta nem koncertezik már nem tudja kihasználni.

Hazafele meg volt beszélve, hogy beugrunk Oaklandbe Dave-hez, hogy végre szerezzek magamnak némi ajándékot a Get Deadtől. A turné alatt nem akartam bepakolni a bőröndömbe, mert így is volt elég cuccom, és a turné végén nála tették le a merch dobozokat, úgyhogy ezért kellett hozzá mennünk. Kicsit vártunk rá, mert épp kutyát sétáltatott, de aztán gyorsan összeszedtem ami kellett nekem, még kicsit beszélgettünk és elbúcsúztam tőle, legközelebb valószínűleg csak tavasszal találkozunk. Visszamentünk Mike házába, útközben kitaláltuk már, hogy rendelünk kínait vacsorára, úgyhogy ez volt az első dolgunk. Amíg megérkezett, addig kipróbáltuk az erősítőt, tényleg nagyon jó... én mindig Marshall párti voltam, de most elgondolkoztam egy Orange-en. Meg persze korábban a turnén egy Blackstaron is, a Less Than Jake gitárosa azt használ, és nagyon bejött. Ha egyszer rengeteg pénzem lesz veszek mindkettőt. :)

A zenélgetés után megvacsoráztunk, néztünk még filmeket, és korán elaludtunk, mert másnap sajnos indulni kellett. Nekem haza, nekik Coloradoba.

Mire felkeltem már délután 5 körül volt. Ekkor jöttem rá, hogy sikerült a turné legvégére még egyszer elhagynom a fogkefémet, Vegasban maradt. Azt hiszem ez volt az 5. alkalom... :) Szerencsére kaptam utánpótlást, így most nem kellett vennem. Mikey alig aludt 1-2 órát, mert Lindsey-nek reggel valami dolga volt, ahova elment még mielőtt mi lefeküdtünk volna, és mikor hazajött, akkor együtt kellett elmenniük valahova. Jó, hogy engem hagytak aludni. :) Így viszont mikor felkeltem hamarosan indulnunk kellett a házibuliba, ahova hivatalosak voltunk. Vagyis én úgy direktbe nem, de persze mentem velük. Előtte még bevásároltunk, vittünk kaját-italt, és metróval 7 körül ott is voltunk. Ez egy lány diplomaszerzésének ünneplése volt, aláírtam magyarul az emléklapot, hogy érdekesebb legyen. Aztán kb éjfélig ment a dumázás, mindenféle érdekes sörök/borok megkóstolása, kajálás, Jameson ivás, és végül Joe (Lindsey nővérének a pasija, egyben a Lagwagon basszgitárosa) vitt haza minket, ahol gyorsan be is dőltünk az ágyba, itt volt az ideje az alvásnak.

10-kor keltem, mert 11-ig ki kellett jelentkezni a hotelből. Megnéztem a netet és észrevettem, hogy kaptam a hoteltől egy e-mailt, amiben volt egy link, amivel online ki lehetett jelentkezni, ennek örültem, nem volt kedvem sorban állni a recepción. Így aztán csak a "kulcsot" (kártyát) kellett leadni és kész is voltam. Mivel a gép csak 2-kor indult, eléggé ráértem, először is kajáltam, aztán az eredeti terveimnek megfelelően gyalog indultam a reptérre. Délre oda akartam érni, hogy ott legyek 2 órával indulás előtt, ahogy azt kell, annak ellenére is, hogy csak egy hátizsákom volt - a többi cuccomat elvitték a többiek - mert volt már, hogy majdnem lekéstem repülőt, ezért próbálok mindig időben odaérni. De a kajálás is kicsit elhúzódott, az út is hosszabb volt, mint gondoltam, meg aztán pont a leszálló gépek alatt sétáltam el, pár méterre a kerítéstől, így tudtam lőni pár képet, ami csak azért jutott eszembe, mert az utóbbi időben olvasgattam ilyen repülőfényképezős ("spotter") dolgokat, és hirtelen megjött a kedvem, de persze a profi gép és tudás hiányában annyira mégse lettek jók a képek. Azért jól szórakoztam :)

12:30 után nem sokkal oda is értem a reptérre. Jó móka volt gyalog menni, de még egyszer nem csinálnám így, mert túl meleg volt és a téli kabátban annyira megizzadtam, hogy rögtön azzal kellett kezdenem, hogy elmentem egy wc-be átöltözni. Szerencse, hogy volt még tiszta pólóm. Időben voltam, de még elég messze voltak azok a kapuk, ahova nekem kellett mennem, aztán a biztonsági ellenőrzésnél meg nagyon hosszú sor volt, így a kapuhoz már pont az induláskor értem oda, nem is volt már senki a sorban. Aztán a gépbe beszállva kiderült az is, hogy miért: szinte üres volt. Beszéltem is a közelemben levőkkel, hogy ilyet rég láttunk. Lehet hogy az volt az oka, hogy pénteken senki nem akar Vegasból hazamenni, de lehet hogy az, hogy 13-a volt... :) Mindenesetre az út eseménytelenül telt, 4-kor landoltunk San Franciscoban. Ekkor aztán próbáltam kitalálni, hogy merre menjek, az eredeti terv az volt, hogy Dave-nél töltöm az estét, mert ő Oaklandban lakik, ahova koncertre készültem, és ráadásul ott dolgozik, ahol a koncert volt. De ő a barátnőjénél volt amikor megérkeztem és a bőröndöm meg Mike-nál, és kiderült, hogy ő is megy a koncertre, felhívtam és mondta, hogy menjek hozzá előtte mindenképp, kajálunk, iszogatunk, meg egyébként is töltsem vele a hétvégét. Így aztán egy rövid metrózás után már ott is voltam, megvacsoráztunk, Lindsey egy új levest próbált ki, ami brutálisan csípős lett, de finom volt. Aztán 8 körül elindultunk Oaklandbe, én vezettem oda.

A koncert elég jó volt, az első zenekarból mondjuk szinte semmit nem láttam, mert sok ismerőssel találkoztam. A Toy Guitar még jobban tetszett, mint amikor szeptemberben láttam, a többiek szerint is sokkal jobbak lettek 3 hónap alatt. Aztán Swingin Utters, amire már beindult a közönség, addigra a hangulat nagyon jó lett. Aztán a koncertek után még maradtunk majdnem zárásig, Mike rábeszélte Lindsey-t, hogy ő vezessen haza, így ihatott velem. :) Ennek aztán az lett a vége, hogy otthon kaját csináltunk, kibontottunk még pár üveg bort, és végül délelőttig beszélgettünk meg gitározgattunk, lehetett 10 óra is mire lefeküdtünk aludni.

Nos, ami Vegasban történik az Vegasban is marad. :P Valójában egyébként nem túl érdekes amit ott csináltam, így különösebben nincs mit részletezni rajta, leginkább élveztem, hogy saját hotelszobám van és nem kell alkalmazkodni senkihez, sokat fürödtem, meg aludtam. Esténként persze járkáltam a városban, a kaszinókat végigjártam, játszottam kicsit, iszogattam, buliztam, de különleges nagy sztorik nincsenek.

Korán, 9 körül keltünk, mert még mindig hosszú út várt ránk. Vezetnem viszont nem kellett, az előző napi 9 órás vezetés és nem túl sok alvás után a srácok átvállalták tőlem az utolsó napi utat, így pihenhettem. Már persze amennyire ezt a buszban lehet. Időben odaértünk Vegasba, 6 körül már a klubnál voltunk, de a koncert csak 9-10 körül kezdődött, így egy szállodai szoba lefoglalása mellett döntöttünk. Ez pedig a Hard Rock Hotelben volt, hogy az utolsó estét igazán jó körülmények között tölthessük el. Kicsit pihentünk a szobában, közben én összepakoltam a cuccaimat. Nem tudom, hogy ezt korábban írtam-e már, de mikor kiderült, hogy Vegasban lesz az utolsó koncert, akkor eldöntöttem, hogy ott maradok pár éjszakára utána. Több okom is volt rá, egyrészt 2 hónap után saját hotelszobában lenni kényelmesen elég jó dolog, másrészt Vegasban egész olcsón lehet hotelszobát kivenni, és nem akartam +1 fő lenni senkinél mikor hazaér a családjához/barátnőjéhez, mindenki egy kis pihenésre vágyik. Arról persze nem is beszélve, hogy azért Vegasban elég jól el lehet lenni. :) Na szóval összepakoltam a cuccaimat, közben megállapítottuk, hogy brutális árak vannak a hotelszobában, pl egy adag popcorn 35 dollár. És a többi szobában levő dolog is (minibárban italok, stb) nagyon drága. De ez még nem elég, kis mérlegekre vannak rakva, amiről ha az ember leveszi több mint 30 másodpercre, akkor már fizetni kell. Na ezért olcsók maguk a szobák.

Elindultunk vissza a klubba, közben még vacsoráztunk egy In'n'Out Burgerben, ami a kedvencem, és 9-re ott is voltunk. Bepakoltuk a cuccokat és kezdődött a koncert. Az első zenekar egy lánybanda volt, nem olyan jó mint San Antonioban, de azért egészen szórakoztató. A második viszont nagyon jó volt, Austinból jöttek, de sajnos a nevükre nem emlékszem. Közben olyan álmos lettem, meg akkora volt a füst a helyen, hogy úgy döntöttem pihenek kicsit a kisbuszban. Mikor kimentem kiderült, hogy Tim és Dave is ott van. Kicsit beszélgettünk, aztán kezdeniük kellett. Jó volt a Get Dead, de leginkább az utolsó szám volt emlékezetes, ahogy Sam bemutatta az egész csapatot és utána lement a turné legeslegutolsó refrénje az egészen megható volt. 48 nap összezártság alatt persze voltak néha veszekedések, de itt ekkor mindenki nagyon szeretett mindenkit. :) Utána vettem egy kör felest az egész csapatnak, kicsit megünnepeltük, hogy végigcsináltuk a turnét, aztán összepakoltunk és elmentünk a hotelbe. Itt persze az eredeti alvás terv helyett bulizás lett, vagyis leginkább iszogatós, mászkálós, beszélgetős éjszaka, de így is 5-kor feküdtünk csak le. Sam és Drew 7-kor jött meg, a többiek mondták hogy még hagyják őket békén, 9-ig alszanak, de én lementem velük a bárba egy újabb sörre. Közben elintéztem, hogy maradhassak a hotelben délután 2-ig. A srácok 9-kor viszont tényleg kijelentkeztek, mindenkitől elbúcsúztam, és elindultak. Persze néhányuktól csak pár napra búcsúztam el, és a többieket is valószínűleg látni fogom hamarosan, de azért akkor is nehéz volt elengedni mindenkit. Utána viszont már csak az alvásra tudtam koncentrálni :)

Délben keltünk, nem aludtam túl jól, mert felfújható matracom volt, ami félig leeresztett reggelre, így elég kényelmetlenné vált. Megfürödtünk, Jamie főzött nekünk ebédet, megettük és indultunk. 2-kor elindultunk és az volt a terv, hogy megyünk ameddig csak bírunk, mert Vegas 20 órányira van San Antoniotól és az még 2 nap alatt is sok alvással együtt. 10-ig vezettem, akkor megálltunk vacsorázni, de az étterem ahova menni akartunk zárva volt, egy másikat megnéztünk, az túl drága volt, így végül Taco Bell lett a megoldás. Utána Dave vette át a vezetést. Én meg valamiért nem tudtam elaludni, bár igazából nem is álmos voltam akkor, csak a testem volt fáradt. Így aztán filmet néztem a többiekkel, utána meg talán a turné legjobb beszélgetése alakult ki, kb 2 órát dumáltunk munkáról, gyerekkorról, stb. Aztán megérkeztünk egy hotelbe, és fürdés után gyorsan le is feküdtünk aludni.